Az óvodás gyermek játéka és képzelete.

Az óvodás kor a szimbolikus játékok kialakulásának időszaka

Az utánzásból kialakuló szimbolikus vagy „mintha-játékok” különleges helyet foglalnak el az óvodáskori játékformák között, mert egyéniek, önformáló és alakító erejük van. Legintenzívebben a fantázia kialakulásának időszakától (18-24 hónapos kor után) a valóságba „két lábbal” megérkezésig (8-11 év között) hatnak a gyermeki személyiségre, gondolkodásra, a megismerő rendszer fejlődésére. 

A gyermek a felnőttekkel való érintkezés különféle feldolgozásaiból nyeri játékainak motívumait. Megjelennek olyan belső sémák, melyek lehetővé teszik a képzeletalkotás irányába történő fejlődést, a szimbolikus játékok megjelenését. Kialakulnak a szimbolikus sémák, melyek átmenetet képeznek a gyakorló játék és a szimbolikus játék között: saját cselekvések szimbolikus gyakorlása, cselekvések megismétlése a gyermeknek magának és másoknak nyújtandó látvány kedvéért. A gyermek csak a saját viselkedésre vonatkozó sémákat használja fel, ezeket a cselekvéseket nem képes másoknak tulajdonítani, sem más tárgyakra kivetíteni.

A szimbolikus játékok első szakasza

Ez a szakasz (1.6 évtől-4 évig) a szimbolikus kombinációk megjelenésével és kivetítésével kezdődik. A gyermek egyrészt a megszokott sémát másnak, illetve maguknak a dolgoknak tulajdonítja, másrészt az utánzott mintából kialakult sémákat használja. Másoktól ellesett mozdulatokat játszik el, utánoz, és az utánzást megfelelő tárgyak közvetítésével végzi. A tárgyak döntik el, milyen szerepet ölt magára a gyermek. A későbbiekben már maga a gyermek határozza meg szerepét, s a szerepnek megfelelően használja fel környezete tárgyait, és az annak megfelelő jelentéssel ruházza fel azokat. Egy másik lehetőség, hogy a gyermek teljes mértékben más személyekkel, dolgokkal azonosítja magát. Képzeletben valamivé válik. A játékhoz fiktív társakat választ, melyek az én jóindulatú hallgatóiként, tükreként működnek. Mindez lehetővé teszi a valóság átformálását. A feszültséget felszámoló játékszituációk a kínos, feszült percek, kellemetlen helyzetek újra átélése során elősegítik azt, hogy a helyzetről leválhasson a gyermek számára negatív élménytartalom. A gyermek a valóságot megismétli, de közben pontosan vagy akár túlzott formában előrejelzi cselekvésének, engedetlenségének vagy meggondolatlanságának következményeit, melyek a parancs vagy tanács elutasítása esetén bekövetkeznének, de mindezt egy képzeletbeli társnak tulajdonított rekonstrukcióként teszi.

A szimbolikus játékok második szakasza

A 4 és 7 éves kor között már megjelenik a „rendezett szimbolikus kombinációk” szakasza. Megkezdődik a kollektív szimbólumalkotás, ami együtt jár a szerepek elkülönülésével és egymáshoz igazodásával ( a szerepek differenciálódnak és kiegészítik egymást). Megindul az a folyamat, mely a valóság objektív utánzására irányuló átalakulásához vezet.

A szimbolikus játékok harmadik szakasza

7 és 12 éves kor között a szimbólum egyre jobban közelít a valósághoz, és az ahhoz való alkalmazkodást elősegítő képpé válik.

A képzelet szervezőereje óvodáskorban

A képzelet, a fantázia kifejezés a görög phantasma szóból származik, jelentése: jelenség, kép. A magyar nyelvben a szó egyszerre jelenti az alkotó képzelőerőt, valami előre elképzelését, valamint az alkalmazkodást, a szabadjára engedett képzeletet, a képzelődést mint cselekedetet és annak termékét.
A fantázia az a képesség, amely képzettartalmak újraképzését, az emlékek megváltoztatását és ezek egymással való összekapcsolását teszi lehetővé.
A képzelet sajátja egy bizonyos fokú belső autonómia, bázisát az un. rejtett tudás adja, de a bővülő ismeretek egyre átjárhatóbbá teszik.
A képzelet két formáját különböztethetjük meg: 1. a reproduktív képzeletet, melynek során a személy saját tapasztalásait újraéli, vagy mások tapasztalatai és a hallott, látott, információk alapján újraépíti azt. Az óvodáskor kezdetén ez a képzeleti forma aktivizálódik, melynek legfőbb „táptalaja” a mese. 2. produktív, alkotó, teremtő képzeletet, melynek segítségével újat, eredetit, alkotó többlettel rendelkezőt lehet teremteni. A gyermekkori fejlődésben a valóság mélyebb megismerésével, a gondolati műveletek és a tapasztalati sémák gyarapodásával a teremtő képzelet is megindul, s megjelenik az önálló meseszövésben, a rajzban, a játékban, a kreatív mozgásban.
A fantáziának kettős funkciója van, 1. az alkotó fantázia segíti a reális gondolkodást abban, hogy a cselekvéseket előkészítse, úgy, hogy a lehetőségeket előrevetíti. Amikor a valóság már nehezen elviselhető, mert nem kínál objektív megoldási lehetőségeket, akkor a 2. fantázia mágikus, vágyteljesítő formája kerül előtérbe. Ez a fantázia ősibb formája. Ezáltal válik lehetségessé a világ átrendezése szubjektív-affektív igények szerint. A képzelet kialakulásához az én bizonyos szintű fejlettsége szükséges. 
A képzelet az észlelésre és az emlékezetre épül. Funkcionális egységben működik az észleléssel, a gondolkodással, az emlékezettel, és energiabázisaival: az érzelmekkel és a figyelmi kapacitással.

A képzelet és a valóság különválása

Egyes kutatók szerint a kisgyermekek a képzeletet, az érzéseket és a valóságot kezdetben ugyanannak élik meg. Később a gondolkodás „mintha-szintjén” a képzeleti valóságot már megkülönböztetik a külső valóságtól. 4-5 éves kor körül e két mód integrálódik.

A képzelet jellemzői

Képességalakító: 
Az óvodáskorú gyermek képekben gondolkodik, pontosabban élményképekben. A gyermekek a fejlődés során „kép-essé” válnak arra, hogy részképességeiket összerendezzék, „teljes képpé” szervezzék.
A képzelet: erő   
A fantázia a szubjektív, belső világ megjelenítése, kreatív erő. Önálló léttel és logikával rendelkezik. A képzelet újrateremtő erő, a Teremtést befejező erő. „A képzelőerő által válhat az ember környezetének teremtőjévé, és vállalhat részfelelősséget abban is, hogy saját teremtése befejeződjék….A vezetés és nevelés alakítják a képzelet irányát, hogy az ember főként kreatív vagy destruktív dolgokat képzeljen el.” (Menyhai, 1995) A képzelőerő növeli az önértékesség érzését, kiemel az idői és téri koordinátákból, és átemel a tudattalanból a tudatos, a valóságos felé. „Idomul a meglévő valósághoz, de terveket sző azok megváltoztatására” (Carlgren, 1992). Ilyen értelemben az alkalmazkodást és a fejlődést segítő erő. 
A képzelet a valóságban gyökeredzik és a jövőre orientált
A képzelet a jövőre irányul, hitet, reményt, az örömre való ráhangolódást teszi lehetővé. Segít kilépni a bűntudat, a szégyen nyomasztó kereteiből. 
A képzelet erősíti a pszichológiai immunrendszert
A képzelet, mint pozitív mediátor, erősíti a lelki immunrendszerünket. A reményképesség, az énhatékonyságérzés, a lelki edzettség, a koherenciaérzés kialakításának, kialakulásának segédereje, mozgatója lehet.
A képzelet mindig mozgáshoz kötött, kreatív
A fantáziában külső inger nélkül elevenedik meg az adott érzet (vizuális, auditív, szag, íz, taktilis, kinesztetikus), mely „valóságos”, s gazdagítja, finomítja, kiegészíti, sűríti az érzékelésen, mozgáson alapuló észlelést.
Elsősorban előkészítő szerepük van, amennyiben érzelmileg befogadóvá, kreatívvá teszik a gyermeket a mozgás, a játék, a mese átélésére.
A képzeletben végzett mozgás, cselekvés a többszöri végiggondolással, a belső látással egyre pontosabbá válik, konfrontálódik a valóság törvényszerűségeivel, s hatására egyre tökéletesebben kivitelezett cselekvés jelenik meg.

Forrás: Varázsjátékok, Klaus W. Vopel, L’Harmattan-Budapest, 2007.

Antali Zita
2008-09-29